Gazek - Munkavédelem

HASZNOS TUDNIVALÓK

Szemünk világa
Egyéni védőeszközök
Bőrápolás
Pihenőidő
Munkahelyi betegségek
Személyi higiénia
Szívroham esetén
Öltöző
Tisztálkodási lehetőség
Takarítás
Kommunális hulladék
A láb biztonsága kívül-belül
Cipő választás
A jó cipő
A rossz cipő
Káros zaj
Az egyéni védőeszköz juttatásának rendje
Az egyéni védőeszköz juttatásának rendje 2
Bőrvédelem

FEJVÉDELEM

A védősisakkal szemben támasztott követelmények:

A sisak elsődleges feladata a mechanikai ütések felfogása, amit általában leeső tárgyak okoznak.
Alapkövetelmények

1. Ütéselnyelés:
A fejformára átvitt erőhatás ne haladja meg az 5,0 kN értéket. A védősisakok védőképességének fokozatát az ütéselnyelő képességük határozza meg.
A sisak az ütéselnyelő képessége alapján

képes legyen megállítani a tompa vagy hegyes tárgyat anélkül, hogy a sisakhéj vagy a tárgy a koponyával érintkezne,
a lehető legkisebb erőhatást adja át a fejnek.

A védősisak akkor képes eleget tenni ezeknek, a követelményeknek, ha a sisakhéj

elég szilárd, ugyanakkor nem merev annak elérésére, hogy a fékezési úthossz hosszú legyen,
nem rugalmas, hanem maradandóan deformálódni képes (az ütközési energia minél nagyobb részét föleméssze az alakváltozási munka),
az ütközés pillanatától kezdve jelentős ellenállást képes kifejteni az egyenletes fékezés érdekében.

2. Áthatolással szembeni ellenállás:
Az ütőtest csúcsa ne érintkezzen a fejforma felületével.

3. Lángállóság:
A láng eltávolítását követő 5 másodperc után, a héj anyagain ne legyen a lánghatás következtében továbbégés.

4. Villamos szigetelés:

Az elfolyó áram értéke ne legyen nagyobb, mint 1,2 mA.
A viselő áramütés elleni védelmét szolgálja, a legfeljebb 440 V váltakozó feszültségű villamos vezeték rövid idejű, véletlen (balesetszerű) érintése esetén.
Oldalirányú alakváltozás Megjelölés: LD
Fémolvadék-fröccsenés Megjelölés: MM

A védősisak szerkezetével kapcsolatos fogalmak:

1. Viselési magasság: állítható

2. Biztonsági távolságok:

3. Vízszintes távolság: A fej és a sisak belső felülete közötti távolság.

4. Belső függőleges szabad tér: Ez a méret a belső légtér nagysága közvetlenül a fej felett a sisak viselése közben, és a szellőzésre vonatkozik.

HALLÓSZERVEK VÉDELME

Zajártalom alatt a zaj károsító hatását értjük. Ez a károsítás gyógyíthatatlan!

A mai ismereteink szerint a 85 dB (A) alatti zajszint értékek nem okoznak halláskárosodást.
Impulzusos zaj esetén a zajszint nem haladhatja meg a 125 dB (A) értéket. Az ilyen munkahelyet el kell különíteni, és a bejáratnál a zajterhelésre vonatkozó figyelmeztető táblát kell elhelyezni.
Amennyiben a napi zajexpozíció
- a 90 dB megítélési A-hangnyomásszínt (LAD),
- vagy a munkavállalót érő legnagyobb A-hangnyomásszínt (LAI) a 125 dB értéket meghaladja, meg kell határozni a túllépés okát.(7.§)
Ahol a napi zajexpozíció eléri a 100 dB napi zajexpozíció megítélési A-hangnyomásszínt értéket (LAD), az alkalmazott egyéni védőeszközzel a zajszintet 80 dB megítélési A-hangnyomásszínt értékre (LAD) kell csökkenteni.
Ha az egyéni védőeszközzel csökkentett érték meghaladja a 80dB-t, akkor az expozíciós időt annyiszor kell felére csökkenteni, ahányszor a 80 dB fölötti értékben a három megvan.

Példa a számításra
A napi zajexpozíció megítélési A-hangnyomásszínt értéke: 100 dB
Hallásvédő eszköz csillapítása (védelmi képessége): 14 dB

Egyéni védőeszközzel csökkentett érték: 100–14=86 (dB)
80 dB feletti érték: 86–80=6 dB
80 dB fölötti érték harnmada: 6:3=2
expozíciós idő fele: 2:2=1óra

Megengedett expozíciós idő = 1 óra

LÉGZŐSZERVEK VÉDELME

A környezeti levegő veszélyei:

A környezet az emberi szervezetre káros részecskékkel, illetőleg gázzal és gőzzel szennyezett lehet. Rossz minőségű és szennyezett a levegő, ha gázok, gőzök, por, füst, köd, dér, rostos anyagok vannak jelen, továbbá ha szélsőséges a légnyomás vagy a légsebesség, illetve oxigénhiányos a légtér.
Oxigénhiányos az olyan környezeti levegő, amely 18 térfogatszázaléknál (tf %) kevesebb oxigént tartalmaz. A légtér vizsgálatakor a hőmérsékletet és a nedvességtartalmat szintén figyelembe kell venni.
A veszélyesség mértéke függ a levegőbe kerülő szennyező anyagok

minőségétől
mennyiségétől
expozíció idejétől.

A szennyezett levegő ellen két különböző módon biztosítható légzésvédő:

a levegő tisztításával: szűrő típusú légzésvédők, amelyek a környezeti levegőtől függőek
levegő vagy oxigén betáplálásával: izolációs légzésvédő készülékek, amelyek a környezeti levegőtől függetlenek.

Szűrési típusú légzésvédő alkalmazhatóságának feltétele:

Szűrési típusú légzésvédő akkor használható, ha ismert a szennyező anyag. A levegőben a toxikus szennyező anyag koncentrációja nem haladja meg a 1,0 tf%-ot, és a levegőben az oxigén koncentráció nagyobb, mint 18 tf%.Szűrővel ellátott légzésvédőt nem szabad használni

kis légterű, zárt helyiségben (tartályban, alagútban, aknába, stb.)
vagy, ha a környezeti viszonyok ismeretlenek
vagy, ha a szennyezőanyag minősége, vagy tulajdonságai a használat idején megváltozhatnak,
oxigénhiányos légtérben,
a megengedettnél nagyobb szennyezőanyag koncentráció esetén.

Egyszerhasználatos részecskeszűrő félálarc:

A védelmi képessége inert (kémiai reakcióba nem lépő) porok, nem veszélyes kategóriába sorolt szilárd részecskék hatása ellen.
Névleges védelmi tényező: 4.
A félálarc ÁK alatti koncentrációjú szerves gázok (OV) szagai, bűzei szűrésére alkalmas. (OV = szerves gázok, AG = savas gázok) FFP1S/OV

Részecskeszűrő félálarcok (MSZ EN 149:2002)
A szűrő félálarc olyan álarctest, amely fedi az orrot és a szájat és lehetőleg az állat is,

teljesen vagy részben szűrő anyagból áll,
vagy légzéscsatlakozót tartalmaz, amelyben a fő szűrő(k) az álarc elválaszthatatlan része(i), és amelyben az előszűrőnek cserélhetőnek kell lennie.

Osztályozás:

A részecskeszűrő félálarcokat szűrési hatékonyságuk és legnagyobb teljes alászívásuk szerint osztályozzák.
Három osztály van: FFP1, FFP2, FFP3
Megnevezés: Részecskeszűrő félálarc EN 149, kiadás éve, osztály, opció.
Példa: Részecskeszűrő félálarc EN 149 (2000) FFP3D
D jelölés, ha megfelel a dolimitporos telítődési vizsgálatnak

Szelepes, szűrő félálarcok: gázok, valamint gázok és részecskék elleni védelemre (MSZ EN 405:1998)

Gázszűrő félálarcok: meghatározott gázokat és gőzöket távolítanak el.

Szelepes, gázszűrő félálarcok:

típusai: FFA, FFB, FFE, FFK, FFAX, FFSX
osztályai:
- 1.osztály: FFGáz1 kis teljesítőképességű, szelepes szűrő félálarc,
  pl.FFA1.
- 2.osztály: FFGáz2 közepes teljesítőképességű, szelepes szűrő félálarc,
  pl.: FFB2.

Kombinált szűrő félálarcok:
Finoman eloszlatott szilárd és /vagy folyékony részecskéket, valamint meghatározott gázokat és gőzöket távolítanak el.

típusai:
- beépített részecskeszűrővel,
- cserélhető részecskeszűrővel.
Példa az osztályozásukra: FFA1P1; FFA1P2; FFA1P3

Belégzőszelep nélküli és leszerelhető szűrős félálarcok: gázok vagy gázok és részecskék, vagy csak részecskék elleni védelemre (MSZ EN 1827:2000)

A részecskeszűrők jele és alkalmazási területe

P1 (fehér): Szilárd részecskék (por) ellen
P2 (fehér): Szilárd és folyékony részecskék (köd) ellen
P3 (fehér): Méreg és erős méreg kategóriába sorolt szilárd és folyékony részecskék (köd) ellen (nátrium-klorid és paraffinolaj ködös vizsgálat is szükséges)

Gázszűrők: meghatározott gázok és gőzök ellen védenek.
A gázszűrők típusai:

A (barna) 65 C-nál magasabb forráspontú szerves gázok és gőzök
B (szürke): szervetlen gázok és gőzök (pl. kén-hidrogén) ellen (kivéve a szén-monoxidot)
E (sárga): kén-dioxid és egyéb savak gázai és gőzei ellen
K (zöld): ammónia és szerves amin-származékok ellen

A gázszűrők a fenti típusok egyikét, vagy azok kombinációit tartalmazzák.
Az utóbbiak a többfunkciós gázszűrők, pl.: AB.

A gázszűrők osztályai:
Az A, B, E, K, típusú gázszűrőket teljesítőképességük alapján osztályozzák.

1. osztály: kis kapacitású szűrő
2. osztály: közepes kapacitású szűrő
3. osztály: nagy kapacitású szűrő

A kombinált szűrő:
A gázszűrő részecskeszűrővel (P) történő egybeépítését jelenti. A részecskeszűrő a kombinált szűrő belépő oldalán van elhelyezve. A kombinált szűrők diszpergált szilárd illetőleg folyékony részecskék és meghatározott gázok, gőzök ellen védenek.
Jelölésük: pl. A2 P2

Különleges szűrők:
Olyan kombinált szűrők, amelynek mindig magukba kell foglalniuk egy P3 szűrőt.
Típusai:

NO-P3 (kék-fehér): Nitrogén-oxidok ellen (pl. NO, NO2, NOX)
Hg-P3 (vörös-fehér): Higany ellen

A különleges szűrők nincsenek osztályokba sorolva.

Az NO-P3 különleges szűrőt mindig meg kell jelölni a következő mondattal: "Csak egyszeri felhasználásra."
A HG-P3 típusú szűrőt mindig meg kell jelölni a következő mondattal: "Leghosszabb használati időtartam 50 óra."

Iker gázszűrőbetét (MSZ EN 141):

A gázszűrő betét pár alkalmazható ikerszűrő álarccal, de az nem csatlakoztatható szabványos menetcsatlakozással.
A szűrőknek egyszerűen, különleges szerszám alkalmazása nélkül cserélhetőnek kell lennie.
Kialakításuk olyan, hogy a helytelen összetévesztést megakadályozzák.
Tömegük nem lehet több, mint 300 g félálarchoz, illetőleg 500g teljes álarchoz történő közvetlen csatlakoztatás esetén.
Fontos, hogy a gázszűrő(k) és az álarctest közötti csatlakozás szilárd és szivárgásmentes legyen.

ARC- ÉS SZEMVÉDELEM

Az arcvédő és szemvédő eszközök rendeltetése:
A szemvédő eszközöknek védelmet kell nyújtani: (MSZ EN 166:1997)

különböző nagyságú becsapódások;
optikai sugárzások (0,1 m-től – 1000 m hullámhosszig);
megolvadt fémek és forró szilárd anyagok;
cseppek és fémkifröccsenés;
por;
gázok;
a rövidzárlatkor keletkező villamos ív
vagy ezek bármilyen kombinációja ellen.

A hegesztési célra alkalmazható szűrők skálaszáma a kódszámot nem, csak a fényfokozat számot tartalmazza.

nincs kódszám = Hegesztési célra alkalmatlan szűrő
2-es kódszám = Ibolyántúli szűrők, színazonosítás lehetséges
3-as kódszám = Ibolyántúli szűrők, jó színazonosítás
4-es kódszám = Infravörös szűrők
5-ös kódszám = Napfényszűrők infravörös követelmény nélkül
6-os kódszám = Napfényszűrők infravörös követelményei

A szemvédő eszközök korrekció hatás nélküli szemlencséit legfeljebb 3 optikai osztályba sorolják, figyelembe véve a gyártásokból fakadó gömbi, asztigmatikus és prizmatikus hiányosságokat.

1. osztály: A célnak megfelelő legjobb minőség
3. osztály: Állandó használatra nem ajánlatos a jelentős optikai hiányosságok miatt.

A védőképesség meghatározásának szempontja:

Az elektromágneses sugárzás elleni védő szűrők kiválasztásának alapját a skálaszám képezi. Mivel a hegesztési célra alkalmazható szűrők skálaszáma a kódszámot nem, csak a fényfokozat számot tartalmazza, ezeknél ez utóbbi képezi a védőképesség alapját.
Ultraibolya sugárzás elleni védelemhez a 2-es vagy a 3-as skálaszámú (MSZ EN 170)
Infravörös sugárzás elleni védelemhez a 4-es skálaszámú(MSZ EN 171) szűrőket kell alkalmazni.
A 2-es skálaszámú szűrők sárgás árnyalatúak és így módosíthatják a színmegfigyelést.

A szűrők elnevezése:

A szűrő áteresztési jellemzőit a skálaszám fejezi ki. A skálaszám a szűrő kódszámának és fényfokozat számának kötőjellel összekötött kombinációja:

kódszám jelzi a szűrő típusát, kivéve a kódszám nélküli hegesztőszűrőket;
a fényfokozat szám a védelem mértékét jelző szám.

A mechanikai szilárdság jelzéseinek meghatározása (MSZ EN 166:1997):

Nincs jel: A legkisebb ellenálló képesség
S: Növelt ellenálló képesség
F: Kis energiájú becsapódás
B: Közepes energiájú becsapódás
A: Nagy energiájú becsapódás

Többrétegű szemlencsék jelölése:

A sík, többrétegű szemlencsék bizonyos típusait úgy kell a keretben elhelyezni, hogy szilánkosodó oldala kifelé, a szemmel ellenkező oldalon legyen. Az ilyen szemlencséket megfelelő azonosító jellel kell ellátni az orr felöli sarokban, a lencse helytelen behelyezésének elkerülése érdekében.

A nagy sebességű részecskékkel szembeni ellenállás jelei (MSZ EN 166:1997):

F: Kis energiájú becsapódás (45 m/s); Szemvédő eszközök minden típusánál
B: Közepes energiájú becsapódás (120 m/s); Csak szemvédőkön és arcvédőkön
A: Nagy energiájú becsapódás (190 m/s); Csak arcvédőkön

KÉZVÉDELEM

Védőképesség:

A védőképesség meghatározása a kézvédők esetében is a már jól ismert elv szerint történik, tehát a azon kockázatok paramétereinek konkrét megadásával, amely ellen biztonságosan használhatók.

Védelmi szint:

A védőkesztyűk esetében a védelmi szint az a szám, amely meghatározza a védelmi képességet, vagy annak valamely szintjét jelöli, és amely a vizsgálati eredmények alapján határozható meg.
A legtöbb esetben a védelemnek 5 szintje állapítható meg, ahol a nagy szám nagy védelmi képességet jelöl. A 0 szint azt mutatja, hogy a kesztyűt nem vizsgálták, vagy az egyedi veszélyforrással szemben nem mutat védelmet. (Megjegyzés: a védelmi szint nem azonos a típusszámban megadott védelmi fokozattal, de ez utóbbi meghatározásának alapjául szolgál.)

Kézvédő eszközök típusai:

Védőkesztyűk hideg ellen (MSZ EN 511:1998)
Termikus veszélyek ellen védő kesztyűk (MSZ EN 407:1995)
Védőkesztyűk tűzoltók részére (MSZ EN 659)
Védőkesztyűk ionizáló sugárzás és radioaktív szennyeződés ellen (MSZ EN 421:1998)
Kézi kések vágásai és szúrásai ellen védő kesztyűk és karvédők (MSZ EN 1082-1:2000)
Rezgések hatása ellen védelmet biztosító kesztyűk
Feszültség alatti munkákhoz használt, öt- és kevesebb ujjas, szigetelőanyagú kesztyűk előírásai (MSZ EN 60903:1999):

Hat különböző tulajdonságú kesztyű-kategóri van a különböző igénybevételek szerint:
- Saválló: A,
- Olajálló: H,
- Ózonálló: Z,
- Nagy mechanikai ellenálló képességű (nagy igénybevételű): M,
- és ezek kombinációi.
- Nagyon kis hőmérsékletre szánt kesztyűk: C.
Szigetelőanyagú karvédők feszültség alatt végzett munkához: Különleges és specifikus eszközök.
Védőkesztyűk ionizáló sugárzás és radioaktív szennyeződés ellen (MSZ EN 421:1998)

A védőkesztyűk kiválasztásánál követendő szempontok

a veszély és az ártalom típusa és mértéke, különös tekintettel azok egyidejű jelenlétére,
a kézben tartott tárgy(ak) formája és mérete esetleg anyaga, felülete (nedves, száraz, érdes, sima, hideg vagy meleg)
a munkavégzés közben tett mozdulatok jellege, (kifinomult vagy durvább fogások szükségesek-e),
a környezet hatása.

LÁBVÉDELEM

Általános követelmények:

A különböző szakmákban előfordul(hat)ó kockázatok ellen a dolgozók lábának, és egyes esetekben a lábszárának védelmére gyártott védőlábbelik általános érvényű követelményeit és a vizsgálatok módszereit az MSZ EN 344:1995 szabvány határozza meg.

A lábbelik rendeltetési céljuk szerint, olyan lábbelik, amelyek védelmi célt szolgáló alkatrészeket tartalmaznak azért, hogy a rendeltetési céljuk szerinti szakmai ágazatokban előforduló balesetek okozta károsodástól viselőjét megvédjék.

Megkülönböztetünk:

Szakmai használatú biztonsági lábbelit, melynek orrmerevítője 200 J energiának megfelelő ütéssel szemben nyújt védelmet /MSZ EN 345:1994, MSZ EN 345-2:1998/
Szakmai használatú védőlábbelit, melynek orrmerevítője 100 J energiának megfelelő ütéssel szemben nyújt védelmet
/MSZ EN 346:1994, MSZ EN 346-2:1998/
Szakmai használatú munkalábbelit, amely orrmerevítő nélkül készül /MSZ EN 347:1994, MSZ EN 347-2:1998/

A lábbelik felosztása: az alapvető és a kiegészítő követelményeik leggyakrabban alkalmazott kombinációi, formakialakítása és alapanyaga alapján kategóriákba vannak sorolva.

A lábbelik fő alkatrészei: talpmintázat, járótalp, behatolás álló betét (acél talplemez), köztalp, élvonal vagy szegezett erősítő szegély, talpbélés, sarok, fej, fejbélés (habcsík, bélés), felsőrész, orrmerevítő (biztonsági vagy védő), fűzőlyuk erősítő, nyelv, szárrész, szártető-szegő.

A csak gumiból vagy a csak polimerekből gyártott lábbeli részei: járótalp, sarok, fejrész, szárrész.

A lábbelik forma kialakításuk szerint a következők lehetnek: félcipő, bokacsizma, lábszárközépig erő csizma, térdig érő csizma, térden felül érő csizma.

Jellemzők:

Szármagasság: A szármagasság a lábbeli méretszáma szerint, a formakialakításnak megfelelően meghatározott, melyet a vonatkozó szabvány mm-ben ad meg.
Járótalp: Az orrmerevítő pereme alatti rész kivételével a talp legyen megfelelően, a széleken nyitott mintázattal ellátva.

A lábbelikkel szemben támasztott követelmények- Mechanikai hatások elleni védelem:

Az eső, zuhanó tárgyak elleni védelemről acél orrmerevítővel beépített védőlábbelit kell használni.
Belső hosszúkat a lábbeli méretének függvényében szabvány határozza meg.
A talp felőli átszúródás okozta sérüléstől a védőlábbelibe rozsdamentes acélból készült talplemez védi a teljes talpfelületet.
Az orr-rész védelme: a lábbelibe a biztonsági vagy a védő orrmerevítőt úgy kell beépíteni, hogy azt onnan a lábbeli roncsolása nélkül ne lehessen eltávolítani.
Lábközépvédelem: a lábközépvédő betétet olyan módon kell a lábbelihez erősíteni, hogy a lábbeli károsítása nélkül ne legyen levehető.
A lábközépvédő betét ütésállósága: vizsgálva: 100 J ütési energiával, és az ütés pillanatában a legkisebb belmagasság ne legyen kisebb, mint a lábbeli mérete szerint mm-ben meghatározott (függőleges) távolság (37 - 41 mm közötti érték).
A behatolás ellen védő valamennyi lábbelire vonatkozó előírás, hogyha a lábbelit az 5. 6. szakasz szerint vizsgáljuk, akkor a talpszerkezetbe való behatoláshoz szükséges erő legalább 1 100 N legyen.

Szigetelő lábbeli - Áramütés elleni védelem – Elektromos ellenállás

A áramütés elleni védőlábbeli esetében alapvető követelmény, hogy a talpszerkezetbe behatolás álló betéteknek kell lenni. A talpátszúrást megakadályozó betétet úgy kell a talpszerkezetbe beépíteni, hogy azt a lábbeli roncsolása nélkül ne lehessen onnan eltávolítani.
A gyártást követően a védőcipők minden egyes darabját átütési feszültség mérésével ellenőrző vizsgálatnak kell alávetni.
A talp kopása a villamos szilárdságot nem befolyásolhatja. A áramütés elleni védőlábbelit szemrevételezéssel minden használat előtt ellenőrizni kell.

Vezető lábbelik – Sztatikus feltöltődés elleni védelem (Vezetőképes és antisztatikus)

Vezetőképes lábbeli:
- A vezetőképes lábbelit azért alkalmazzuk, hogy a lábbeli - ott, ahol szükséges - az elektrosztatikus töltéseknek a lehető legrövidebb időn belül való levezetésével a feltöltődést a minimálisra csökkentse pl. robbanóanyagok kezelésekor, valamint ha bármilyen villamos berendezés vagy feszültség alatti alkatrész áramütésének kockázatát teljesen kiküszöböljük. (Meg kell jegyezni, hogy ezt csak vezetőképes padló egyidejű alkalmazásával lehet teljes biztonsággal biztosítani.)
- A vezetőképes lábbeli villamos ellenállásának felső határa a lábbeli új állapotában 100 k.
- Használatával kapcsolatos legfontosabb tudnivaló, hogy a vezetőképes anyagokból gyártott védőlábbelik villamos ellenállása a hajtogatás és a szennyeződés következtében a használat során jelentősen változhat. Ezért fontos minden alkalommal megbizonyosodni arról, hogy a lábbeli élettartama alatt megfelel rendeltetésének, azaz képes az elektrosztatikus töltéseket elvezetni.
Antisztatikus lábbeli:
- Az antisztatikus lábbelit azért alkalmazzuk, hogy a lábbeli – ott, ahol szükséges - az elektrosztatikus töltések leadásával a feltöltődést a minimálisra csökkentse.
- Ezzel az a cél, hogy ilyen módon elkerülhető legyen a szikra által előidézhető gyulladás veszélye, például gyúlékony anyagok és gőzök esetében, továbbá akkor, ha valamilyen villamos berendezés vagy feszültség alatti alkatrész áramütésének kockázatát nem szüntették meg teljesen.
- Új lábbeli esetében a villamos ellenállás alsó határa 100 k.

VÉDŐRUHÁK

Általános követelmények:

A védőruha ergonómiai tulajdonságai, amelyekre már a tervezés és gyártás időszakában gondolni kell:

anyagai és alkatrészei nem lehetnek tudottan ártalmasak a viselőre,
a védőképességgel összeegyeztethető mértékben legyen kényelmes (ne akadályozza a munkavégzést),
a viselővel közvetlenül érintkezésbe kerülő részei mentesek legyenek minden olyan érdességtől, éles szélektől és kiálló részektől, amelyek rendkívüli irritációt vagy sérülést okozhat,
kialakítása olyan legyen, hogy a szükséges mozgások és testtartások során viselőjéhez megfelelően illeszkedjen,
könnyű legyen, a szilárdság és hatékonyság biztosításával,
a légáteresztő képessége, illetve melegtartása megfelelő legyen.

Különleges követelményeket kielégítő védőruhák:

Mozgó gépalkatrészek környezetében használandó védőruhák (MSZ EN 510:1994)
Motorkerékpárosok védőruházata (MSZ EN 1621-1:2000)
Hő és lángok elleni védelem
A láng általi hőátadás (MSZ EN 376:1995)
A kontakthő átbocsátásának meghatározása (MSZ EN 702:1998)
Sugárzó hőforrásnak kitett anyagok és anyag-összeállítások értékelése (MSZ EN 366:1998)
Korlátozott lángterjedés vizsgálata (MSZ EN 532:1998)
Védőruházat hő hatásának kitett ipari munkások részére (kivéve a tűzoltók és a hegesztők ruházatát) (MSZ EN 531:2000)
Védőruházat tűzoltók részére. Különleges tűzoltáshoz használt hővisszaverő ruházat.
Megolvadt fém kifröccsenésével szemben ellenálló védőruha (MSZ EN 373 :1998)
Megolvadt fém kismértékű kifröccsenése elleni védőruha (MSZ EN 348:1997)
Hegesztéshez és hasonló műveletekhez használatos védőruházat(MSZ EN 470-1:1998)

Védelem folyékony vegyszerek ellen
Az anyagok folyadékbehatolással szembeni ellenállása (MSZ EN 368:1995)
Az anyagok folyadékátbocsátással szembeni ellenállása (MSZ EN 369:1997)
Folyadéksugár behatolásával szembeni ellenállás (Sugárteszt) (MSZ EN 4631997)
Permet behatolásával szembeni ellenállás meghatározása (Permetteszt) (MSZ EN 4681997)
A folyékony és a gáznemű vegyszerek - beleértve az aeroszolokat és a szilárd részecskéket - ellen védő ruházat. (belső nyomásos vizsgálat) (MSZ EN 464:1998
Radioaktív szennyeződés elleni védőruházat (MSZ EN 1073-1:2000)
Jól láthatóságot biztosító védőruhák(MSZ EN 471:1997)
Antisztatikus védőruhák
Védőruházat kézi láncfűrészek használói részére
Védőkötények kézi kések használatához (MSZ EN 412:1998)
Derékvédők

Az egész testet (szervezetet) védő eszközök:

Ezek a védőeszközök a test teljes felületét védő, speciális öltözékek.
Kialakításuk szerint lehetnek egy darabból álló (egy részes) kámzsával,
csizmával, kesztyűvel ellátott, légmentesen zárt ruházatok, vagy
több darabból álló, egymást fedő alkatrészekből álló védőruházatok.

LEESÉS ELLENI VÉDŐESZKÖZÖK

Jellemző kockázatok:

szintkülönbség veszélye (magasság, mélység),
test kényszerű és szokatlan helyzetéből adódó ártalmak,
a végzett tevékenységgel összefüggő kockázatok.

Alkalmazás módjai és lehetőségei:
A magasból való lezuhanás megelőzésének védőeszközei lehetnek

telepítéssel üzemeltethetők és
telepítés nélkül üzemeltethetők.

Munkahelyzetrendszerek:

A munkahelyzet-beállító rendszerek nem a lezuhanás megakadályozására készültek, ezért önálló alkalmazásuk a magasból való lezuhanás megelőzéséhez nem elégséges megoldás.

Munkahelyzet-beállító deréköv (MSZ EN 358:1994):
A munkahelyzet-beállító derékövet egybe lehet építeni a munka ruhával.
A munkahelyzet-beállító deréköv a teljes testhevederzet egy része lehet.
Munkahelyzet-beállító rögzítőkötél (MSZ EN 354:2003):
Olyan alkatrész, amely a munkahelyzet-beállító derékövet a szerkezettel összekapcsolja.
Lehet: szintetikus kötél, drótkötél, heveder vagy lánc.
A munkahelyzet-beállító rögzítőkötél kötéhossz-szabályozóval van ellátva, melynek legnagyobb hossza normál körülmények között 2 méter.
Munkaövek (MSZ 1502:1988):
A munkaövet szilárd ponthoz, szerkezethez kell rögzíteni úgy, hogy az nem engedhet meg a munkavégzés helyén 1m-nél nagyobb zuhanási magasságot.
Teljes testhevederzet (MSZ EN 361:2003):
A teljes testhevederzet fő alkotó elemei a vállheveder, a másodlagos heveder, ülőheveder (elsődleges heveder), combheveder, háttámasz a munkahelyzet beállításához, beállítóelemek, lezuhanásgátló csatlakozóelem, csat.
Elsődleges és másodlagos hevederek:
Elsődleges hevederek a teljes testhevederzetnek azok a hevederei, amelyek rögzítik a testet és amelyek megfogják a zuhanás alatt és a zuhanás megállítását követően. Minden más heveder másodlagos heveder. Az elsődleges heveder szélessége legalább 40 mm.
A teljes testhevederzet lehet ruhával egybeépített. Teljes testhevederzetnek minősül a mellbekötő hevederzettel kiegészített beülő hevederzet is.
Teljes testhevederzet (MSZ EN 361:2003):
Ipari alpintechnikai tevékenység csak teljes testhevederzetben végezhető!
A teljes testhevederzet bekötési pontjainál csak anyás biztosítású zárkapocs (karabíner) használható.
Mászógép (MSZ EN 567:1993):
Olyan mechanikus szerkezet, amely kötélhez vagy az MSZ EN 564 szerinti megfelelő vastagságú segédkötélhez kapcsolva terhelés alatt az egyik irányban zár, az ellenkező irányba és szabadon csúszik. Olyan záróelemmel van ellátva, amelynek az a feladata, hogy meggátolja egy különálló kötélnek vagy segédkötélnek a kicsúszását. Lényegében a mászógép van ezen a kötélen elhelyezve. A mászógépen mindig van egy legalább 13 mm átmérőjű nyílás (lyuk) a fogantyúk és karabínerek vagy gyűrűk csatlakoztatására.

Mászógép és zuhanásgátló nem fedi egymást, de általában a mászógépeket, mint zuhanásgátló eszközt is vizsgálat alá vetik.

További leesés elleni védőeszközök:

Visszahúzható típusú lezuhanásgátlók (MSZ EN 360:2003)
Vezérelt típusú lezuhanásgátlók
Merev rögzített vezetéken alkalmazott vezérelt típusú lezhanásgátlók
Hajlékony rögzített vezetéken alkalmazott vezérelt típusú lezhanásgátlók
Energiaelnyelő (MSZ EN 355:2003)
Csatlakozó (MSZ EN 362:1994)
Segédkötelek (MSZ EN 564:1994):
Magból és köpenyből álló, 4-8 mm közötti névleges átmérőjű, statikus erők elviselésére szánt zsinór vagy kötéldarab, amelynek nem feladata a dinamikus energia elnyelése. (Szemistatikus kötél = félstatikus kötél)
Kötél- és hevedergyűrűk (MSZ EN 566:1993):
Varrással vagy más módon gyűrűnek összeerősített heveder, illetve segédkötél-vagy kötéldarab. A forma és a hossz nincs meghatározva.
Heveder (MSZ EN 565:1994):
Hosszú, keskeny, lapos, statikus erők elviselésére szánt textiltermék, amelynek nem feladata a dinamikus energia elnyelése.
Dinamikus hegymászó kötelek (MSZ EN 892:1998)

Fogalom meghatározások:

Dinamikus hegymászó kötél: olyan kötél, amely korlátozott erőhatással képes megállítani egy hegymászó személy szabad zuhanását.
Egész kötél: olyan dinamikus hegymászó kötél, amely a biztosítási lánc részeként önmagában használva képes megállítani egy személy zuhanását.
Félkötél: olyan dinamikus hegymászó kötél, amely a biztosítási lánc részeként párban használva képes megállítani egy személy zuhanását.
Ikerkötél: olyan dinamikus hegymászó kötél, amely a biztosítási lánc részeként párban és párhuzamosan használva képes megállítani egy személy zuhanását.
Körszövött kötél: olyan kötél, amely egy magból és egy köpenyből áll.
Mentőeszköz:
- Ereszkedőeszközök (MSZ EN 341:1994): Olyan mentőeszköz, amelynek segítségével egy személy korlátozott sebességgel képes ereszkedni egy magasabb pontról egy alacsonyabb pontra saját, vagy egy másik személy közreműködésével.
- Osztályozás:
  - A osztály: ereszkedési energia W ≥ 7,5 •106 J
  - B osztály: ereszkedési energia W ≥ 1,5 •106 J
  - C osztály: ereszkedési energia W ≥ 0,5 •106 J
  - D osztály: ereszkedési energia W ≥ 0,02 •106 J, egy ereszkedéskor, az ereszkedés magassága legfeljebb 20 m.
    Elsősorban magánhasználatra tervezték.

Itt feliratkozhat hírlevelünkre és/vagy értesítőnkre, melyet hetente küldünk AKCIÓS termékeinkről! Kérjük mind feliratkozásnál, mind leiratkozásnál adja meg az e-mail címét!
Az Ön neve:	E-mail címe:


Hírlevél
Akciós értesítő