A munkavédelmi törvény három alapvető védekezési módot különböztet meg a kockázatok kezelésére:
- kollektív műszaki védelem,
- egyéni védelem,
- kockázatok megelőzése.
De mit is jelent ez a gyakorlatban? Nézzünk egy konkrét példát, amely jól szemlélteti, hogyan lehet hatékonyan csökkenteni vagy akár teljesen kizárni a veszélyeket.
Példa: karbantartás a keverő tartály tetején
Képzeljünk el egy tartályt, amelyben egy forgó tengely lapátokkal van elhelyezve. A tengelyt egy villanymotor forgatja, amely a tartály tetején kapott helyet.
Murphy törvénye alapján tudjuk: ami elromolhat, el is fog romlani. Így előbb-utóbb a villanymotor meghibásodik, és valakinek fel kell mennie a tartály tetejére karbantartani. Ezzel azonban egy új veszély is megjelenik: a lezuhanás kockázata.
Hogyan lehet kizárni a kockázatot?
Az első kérdés mindig az: hogyan lehet teljesen megszüntetni a veszélyt?
A legegyszerűbb megoldás: ne kelljen felmenni a tartály tetejére. Ha a tervezési fázisban átgondolják a kialakítást, a motor akár az oldalára is kerülhetne, és áttételes hajtással működtetné a tengelyt.
Ez lenne a legideálisabb: nem csökkentjük a kockázatot, hanem ki sem engedjük, hogy létrejöjjön.
Amikor már nem változtatható a szerkezet
Ha a tartály már elkészült, vagy szabványos gépről van szó, amelyet nem lehet átalakítani, akkor a motor marad a tetején. Ekkor lép életbe a következő szint: a kollektív műszaki védelem.
Kollektív műszaki védelem: a védőkorlát
Ahol fennáll a leesés veszélye, ott a leggyakrabban alkalmazott kollektív védelem a szabványos védőkorlát, amely:
- 1 méter magas,
- 3 soros,
- lábdeszkával ellátott,
- megfelelő statikai szilárdságú,
- stabil és biztonságos.
Ez már jelentősen csökkenti a kockázatot a munkavégzés során.
Feljutás a tartály tetejére – a megközelítés veszélyei
Nemcsak fent, hanem már az odajutás közben is védeni kell a dolgozót. Erre általában egy fixen telepített létra szolgál.
Itt két lehetőség merül fel:
- Egyéni védőeszköz használata a létrán való közlekedéshez.
- Hátkosár alkalmazása, amely a régi szabványok szerint még elfogadott kollektív védelem.
De fontos kiemelni: attól, hogy valami régi előírás alapján elfogadott, még nem biztos, hogy valóban biztonságos. A hátkosár például nem akadályozza meg a leesést, ha a dolgozó a kosáron belül megcsúszik.
Egyéni védelem – amikor nincs más megoldás
Ha a kollektív védelem nem megoldható, akkor az egyéni védőeszközök kerülnek előtérbe.
Ilyenek lehetnek például:
- teljes testhevederek,
- egyéni eszközök kombinációja (pl. fel- és lejutást segítő rendszerek).
Fontos azonban, hogy az egyéni védelem mellett a tartály tetején is szükség van kollektív biztosításra, például megfelelően kialakított kikötési pontra. Ez nemcsak saját munkavállalók, hanem külsős dolgozók esetén is kiemelten fontos.
Összegzés
A munkavédelemben mindig az a cél, hogy a kockázatot ne csak csökkentsük, hanem ahol lehet, teljesen zárjuk ki.
- Ideális esetben már a tervezésnél úgy alakítjuk ki a rendszert, hogy ne is legyen szükség veszélyes helyzetekre.
- Ha ez nem lehetséges, jönnek a kollektív védelmi megoldások, mint a védőkorlát vagy biztonságos megközelítési módok.
- Végső megoldásként pedig egyéni védőeszközöket alkalmazunk – de mindig kiegészítve a szükséges kollektív biztosításokkal.
Reméljük, hogy a fenti példa segített jobban megérteni, hogyan gondolkodjunk a munkavédelmi kockázatok kezeléséről! A legfontosabb tanulság: a legjobb védekezés az, ha a veszélyt már a gyökerénél kizárjuk.
